Tuesday, April 3, 2012

Quantz Fuvolaiskola. Könyvbemutató. Válasz néhány észrevételre

  Kaptam néhány visszajelzést azóta, hogy feltettem a Quantzról szóló szöveget, többnyire pozitívak voltak, két-három kevésbé lelkes akadt. Szerencsétlen módom a Facebookon és e-mailes postafiókomon keresztül ment a kommunikáció, jobb lett volna, ha ide kerülnek a megjegyzések, ezért a szerzők megértését remélve, de nevüket nem megjelölve idesmittelem ezeket, hogy áttekinthetőbb legyen az egész, és hogy tudjak rájuk reagálni, lásd alább:

"Mielőtt elküldted volna, már olvastam. Két gondolatom támadt: 1. amióta aktívan csak éneklek (ez egy-két év), kínosan vigyázok arra, hogy ne véleményezzek. Nagyon is megvan mindenről a véleményem, de azt magamban tartom, hisz a saját bőrömön tapasztalom, mennyi minden összetevője van a magam megmutatásának, illetve annak eredményének. Nagyon sokszor kérdeznek, és én mindig megkérdezem, hogy TÉNYLEG kíváncsiak e a véleményemre. Sajnos még ma is időnként beleesem a kamaszos énem "tudom a tutit" hibájába. Ez a "nem véleménymondás" nem bölcsesség, hanem praktikusság. tudniilik, és ez a második gondolat: belép a képbe a "savanyú a szőlő" képlet. És igazából meg is szegem a fenti gondolataimat, mert képzelje el pl. Csalog Bence, hogy milyen kritikát kaphatott volna arról a viccesnek szánt anekdóta-koncertről a cicafarokkal, ha ott tényleg ül egy zeneértő. Ezzel is egy kicsit rontotta a leírtak hitelét. Illetve azzal, hogy elküldte nekem. Miért tette? Értsek egyet vele? Sajna nem voltam ott, tehát még csak a véleményemet sem tudom elmondani, ha kétszer megkérne erre. A könyvre már fölhívták a figyelmemet, ezért el is fogom olvasni."

"[...] Viszont nem értem ezt a körlevelet és nem élvezem túlságosan mások alapos fikázását, főleg, ha az író saját szűkebb kollegaköréről van szó. Nem veszi jól ki magát..."

A fentiekre megpróbálok lehetőleg röviden reagálni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1-2 éve nem zenélek aktívan, így mintegy külső szemlélőként figyelem a magyar zenei élet történéseit, hangversenyekre vagy más zenei eseményekre is csak egészen ritkán járok, ezekről viszont véleményt formálok, ugyanúgy, mint régebben is, csak jelen helyzetben sokkal inkább "függetlenként" mint korábban. Az itthoni zenei életbe amúgy sem éreztem magam beágyazottnak, hiszen legtöbb zenével kapcsolatos tevékenységem külföldön zajlott, itt inkább csak "éltem". Aki ismer, ismert régen, az tudja, hogy soha nem kerestem senki kegyét; ha megpróbáltam valakit meggyőzni vagy a magam oldalára fordítani, akkor azt szakmai alapon próbáltam.
Ez csak azért érdekes, mert nem szeretnék a miatt mentegetődzni, hogy miért is éreztem magam az írásra feljogosítva.
Azért, mert érdekeltek azok az események, amelyekről írtam (és ez a jövőben is így lesz), valamint azért mert kellő távolságban vagy éppen közelségben vagyok ezek résztvevőihez ahhoz, hogy ne azon kelljen közben gondolkodnom, aggódnom, hogy egy ilyen írás a karrieremet vagy szövetségesi, baráti hálózatomat hogyan érinti.
És azért mert a magyar zenekritika jelenlegi állapotát én biztosan nem tudom tovább rontani, és még azért is, mert szeretek írni.
Mikor idekerült a Quantz-könyv bemutatójáról szóló írás, a linket megosztottam a saját facebookos üzenőfalamon, valamint a szétküldtem ottani ismerőseim egy részének, és a privát postafiókom több ezres címlistájából szinte csak találomra kiválasztott, összesen talán 40-50 embernek. Igyekeztem olyanokat választani, akik így vagy úgy érintettek a régizenében, előadóként, zenetudósként, lelkes hallgatóként stb. Mint ilyen került félig-meddig véletlenül a "kiválasztottak" közé a fenti két visszajelzés írója. Ha üzenetemet a linkkel offenzívnak tartották, akkor ezúton kérek tőlük elnézést.
Az első bejegyzés írójával szemben nekem kb. 20 év tapasztalatom, tapasztalatom van előadóként (és ez alatt nem csak ragyogó élményeket értek...), körülbelül ennyi idő alatt olvastam rongyosra a Quantz-könyvet, ennyi év vagy több van tanárként mögöttem, miközben növendékeim tucatjainak próbáltam átadni a Quantz-könyv iránti lelkesedésemet. Legalább tíz éve, hogy a könyvbemutatón fellépő fuvolás hölggyel sem szakmai sem más kapcsolatban nem vagyok (akit ennek ellenére, személyét védendő, nem neveztem meg), legalább 5 éve, hogy Székely Andrással (amúgy igen kellemesen) elbeszélgettem és kb. 25 éve már, hogy régizenei előadásaira lelkesen jártam; és annak is sok éve már, hogy Somfai mindig korrekt és felkészült (de nem minden kritikán felül álló!) előadásaiból tanulhattam, és hogy személyes beszélgetésben is bizonyosodhattam meg zenei és emberi tisztességéről.
Mi több várható még el tőlem ahhoz, hogy "jogosult" legyek egy fél-nyilvános fórumon kifejteni egy számomra rendkívül fontos témához kapcsolódó aktuális gondolataimat?
Természetesen ennek a műfajnak nem lehet az a célja és értelme, hogy csak velem egyetértő olvasókat szólítsak meg, különben sem lehet előre tudni... Azt, hogy valaki kíváncsi-e, kíváncsi lehet-e a véleményemre, nem nekem tisztem eldönteni, esetleg megpróbálhatok kíváncsiságot generálni, de ezt leginkább csak a leírt szóval tudom.
Sajnos egyik hozzászóló sem volt ott ezen a bemutatón, én viszont ott voltam, és még egyszer kijelentem, felelősségem és beszámíthatóságom teljes tudatában:

  • A könyvbemutató színvonala méltatlan volt a könyvhöz,
  • A fuvolás hölgy legenyhébben fogalmazva is inkább elvette egy jóérzésű hallgató kedvét Quantzól mint meghozta,
  • Pétery Dóra nem volt jó formában és inspirált állapotban - ez különösen nagy kár,
  • Székely András fecsegősre és mellébeszélősre vette aznap este, lehetett volna másképp is, különösen mert kevés idő állt rendelkezésre, és fontos témához szolgáltatta éppen ő az apropót,
  • Somfai felkészületlen és szétszórt volt, és kiderült hogy nem szereti Quantzot.

Minderről írásomban sokkal terjedelmesebben szóltam, és igyekeztem magával a könyvvel érvelni. Fikázásról szó sem volt, Quantz beszélt, nem én.

Egy cicafaroknak nincsen túl sok köze a zeneértéshez. A történettel - mintegy mentőövként dobva azt a fentemlített társaságnak - azt kívántam érzékeltetni, hogy még a legnagyobb lelkesedéssel végzett áhitatos, inspirált stb. stb. stb. tevékenységbe is becsúszhat egy oda nem illő malőr, mint egy elalvás (vagy mégsem volt az? ki volt ott?) vagy egy macska farka.

No comments:

Post a Comment