Sunday, March 3, 2013

CSALOG BENEDEK CD-NEMAJÁNLÓJA (1)

 Ezennel elindítom CD-nemajánló sorozatomat.

A történet háttere a következő: Jó ideje nem vásárolok CD-ket, mert a meglévő CD-im is egyre kevésbé tetsznek, beleértve azt a kb. tucatnyi felvételt is, amelyet én magam produkáltam. Az újonnan megjelenőkbe pedig sokszor belehallgatok, de a legritkább esetben érzem úgy, hogy meg kéne vennem. Az utóbbi 10-20 évben az ún. régizenei CD-felvételek száma robbanásszerűen nőtt, és alig lehet említésre érdemes felvételt találni, a 70-es, 80-as évek aranykorával összehasonlítva különösen nem.
Havonta kapok egy kedves holland CD-kereskedő-hangversenyrendező barátomtól, Kees Koudstaaltól egy ajánlólistát a frissen megjelent felvételekről, ez nyilván csak a jéghegy csúcsa, de tudom, hogy elég jó izlése van, és hogy a viszonylag jobb felvételeket tartja boltjában és csak ezeket ajánlja, például teljesen mellőzi J. E. Gardiner lemezeit, így megbízom benne.
Ezekbe a felvételekbe a Kees ajánlólistáján található linkek segítségével gyakran belehallgatok, többről írtam már ez alapján recenziót, a saját íróasztalfiókomnak/merevlemezemnek. Most viszont úgy döntöttem, hogy vakteszt-szerűen értékelem a felvételeket és itt közzéteszem ezen tesztek eredményeit. Számomra rendkívül jó szórakozás volt az alább olvasható első sorozat megírása, az eredményen többször jót röhögtem.
Ha másra nem, talán arra bátoríthatja ez a kedves olvasót, hogy bátrabban merjen SAJÁT véleményt formálni, a fülét és saját zenei műveltségét kövesse egy előadás vagy/és mű megítélésénél, ne a mainstream véleményeket és a színes brosúrák marketingszövegeit tartsák mérvadónak, "hallják bele" ezeket a felvételekbe.
Eljárásom a következő volt: Az ajánló rövid sample-linkjeit kigyűjtöttem feleségem segítségével, úgy, hogy véletlenül se láthassam, melyik CD-re mutat a link, még az URL-t is kitakartam, hogy abból se láthassak meg véletlenül valamilyen, a zenére vonatkozó adatot. Megírtam rövid beszámolómat (a), majd nemajánlásomat/ajánlásomat (b), ezután visszakerestem a linkez tartozó CD-t, és kommentár nélkül bekopiztam a CD legfontosabb adatait, mint mű, előadó, label stb. (c). Az egyes CD-k római számot kaptak, a sorrend nagyjából megfelel az eredeti sorrendnek. A szövegen utólag szigorúan NEM változtattam akkor, amikor számomra is kiderült, hogy miről is írtam.

Az alábbi link az e havi (2013 március) eredeti CD-ajánlóra mutat, ezen belül lehet megkeresni az egyes CD-ket. Első menetben az aktuális ajánlat kb. első feléig jutottam, folytatás következik, jó szórakozást!

http://www.preludeklassiekemuziek.nl/actueel_aanbevolen.html

I/a
Behangolhatták volna a lantot, nagyon magas a tonikai nagyterc. Kiegyenlítetlen a hang, minden hang nagyon másképp szól, mintha az egyik hang bélhúron lenne, a másik fémhúron . Viszont ezt leszámítva "tiszta", nem túl piszkos játék. Az akkordos résznél döghamis a lant. A zene nagyon gyagya, tele van párhuzamokkal, nem hasonlítható a műfaj nagy kortárs teljesítményeihez, fantáziátlan, gyatra harmóniák, rossz, technikailag determinált szólamvezetések, nagyon kilóg a lóláb. Valószínűleg német, kicsit Bach előtti. Weiss sokkal jobb, de a franciák is.

I/b
Ajánlás: Nehogy megvedd!!!

I/c
Composer: Johann Gottfried Conradi (d. 1747)
Title: Neue Lauten Stücke, 1724
Performer: José Miguel Moreno baroque lute
Label: Glossa

*****************************************************

II/a
Nem tudom mi lehet, Pleyel talán, német Beethoven-kortárs vagy -epigon fuvola-zongora műve. Nem teljesen érdektelen, de nem azért mert nagy zene lenne: érdekességét az adja, hogy csak nagyon keveset ismerünk a Beethoven-kortársak alkalmi zenéiből, melyek nem is jók többnyire, de Beethoven alkalmi zenéi is csapnivalóak néha. Viszont fontos lenne, hogy erről a nagyon jelentős korszakról és műfajról reálisabb képünk legyen, hogy tudjuk, mit is játszottak igazából a jobb műkedvelők vagy éppen hivatásos zenészek, nem a koncertpódiumon, mert az ilyen zenékre nem volt nyitva, de egyéb zenélési alkalmakon, vagy akár személyes használatra. A felvételen hallható darab nem rosszabb a legtöbb romantikus, késő-romantikus és poszt-romantikus átlag fuvolaműnél, melyek a mai szerencsétlen fuvolások gagyi repertoárjának nagyobb részét kiteszik, tehát igazából nem lehet rosszat mondani róla; természetesen nem mestermű, de jó tudással megírt szalonzene. Az előadás pedig: A fuvolista hangilag nincsen a helyzet magaslatán, sokszor lyukas, szelelős a hangja, de e mögött meg lehet hallani a valószínüleg eredeti (tehát szerintem nem kópia) hangszer saját, nemes, érdekes hangját. Nem hiszem, hogy egy általam ismert fuvolista, megismerném a hangjáról. inkább egy újgenerációs friss név.  A zongorista pedig kifejezetten kiválónak tűnik, teljesen uralja hangszert, adekvát artikulációkkal, billentéssel, pedálhasználattal, színekkel operál, jó a motorikája. Hangszere pedig ugyancsak eredeti(nek) tűnik a hang alapján, ezen túl pedig kiválóan restaurált és sikerült jól felhangolni (ez nagyon döntő dolog!).

II/b
Ajánlás: Kuriózumkedvelőknek esetleg megérheti, egyszer talán végig lehet hallgatni (én mondjuk nem tenném).

II/c
Friedrich Daniel Rudolph Kuhlau [1786-1832]
Title: Grande Sonates
Performers: Charles Zebley nine keyed conical flute after Wilhelm Liebel, Dresden [1793-1871] - Linda Nicholson fortepiano by Conrad Graf, Wien, ca. 1828
Label: Fra Bernardo

***************************************


III/a
Ez most nem vakteszt, véletlenül megláttam, hogy mit fogok kritizálni/nemajánlani, nem baj, úgyis felismertem volna, a végtelenül üres de hatásos zenék mestere, Biber... Valamiről mégis fel lehet ismerni, és meg kell neki bocsájtani néhány erősebb műve (elsősorban a hegedű+BC oeuvre), és a korszakos jelentőségű szóló-passacaglia miatt. Más is volt a kortársai közül, aki vállaltan primitiv zenéket írt, de keveseknek jutott közülük Biberhez hasonlítható elismerés. A felvételen szereplő darab egy óvodás karácsonyi ünnepélyre való; az előadásról nem lehet semmit sem mondani, talán csak annyit, hogy kb. 200 évvel későbbi romantikus manírokkal segít rá az amúgy is tisztességtelen darabra.

III/b
Ajánlás: Csak az vegye meg, akinek a Biber-gyűjteményéből éppen ez a darab hiányzott. Akkor már inkább egy Legrenzi-Összes....

III/c
Title: Trombett- undt musikalischer Taffeldienst - Music for entertainment...
Performers: Concerto Stella Matutina
Label: Fra Bernardo
(a meghallgatható részlet: H.I.F. Biber: 'Sonata VII a 5')

*********************

IV/a
Zavarban vagyok: Behatárolhatatlan orgonazene, Harmóniavilága és a korszak kb. Georg Muffatnak felel meg, de se-füle-se-farka formálás, és gazdag ornamentika: Egy számomra ismeretlen francia kell hogy legyen, még Couperin előtt. Elég sokminden lehet, és éppen azért, mert vsz. nem csak nekem ismeretlen, hanem feltehetően sokan mások sem hallottak ilyet, talán érdemes vele foglalkozni. Az előadás kicsit elkenős, inkább egy hagyományos képzettségű orgonista alkalmi régizenei kiruccanásának tűnik. A hangszer nem tűnik különösebben értékesenk, nemesnek, talán nem is régi hangszer, csak egy quasi-barokk modern orgona, amelynek sípjaiból kispórolták a nemes anyagokat, biztosan nem északnémet, szász vagy észak-itáliai. Azt pedig, hogy az eredeti francia barokk orgonák így szólnának, egyszerűen nem hiszem. A hangolása nem mutat ismertebb historikus jegyeket, de éppen lehet egy kései francia barokk séma, nagyon kiegyenlített, sok terc kicsit bővebb a kelleténél de nem sokkal.

IV/b
Ajánlás: Ha ingyen adnák, meghallgatnám

IV/c

Composer: Louis Marchand [1669-1732] Livre I: 'Plein jeu' 
Organ Works from: Premier livre - Suite en fa (livre II) Grand Dialogue livre III - Suite en la (livre II) - Suite en ut (livres II, IV & V)
Performer: Frédéric Desenclos - Organ: J. F. Lépine (1752) Cathedral Saint-Sacerdos de Sarlat
Label: Tempéraments

***********************

V/a

Francia nagybarokk, viola da gamba + basso continuo (csembaló, theorba), lehet, hogy Marais, biztos nem sokkal későbbi, és biztosan nem Forqueray. Akárki is írta, élvonalbeli szerző kellett hogy legyen! Nemes, nem túl rafinált, de kiforrott; érett de nem túlérett, erős zene. A gamba-játékosnak gyönyörű hangja van, tisztán, szép hangon, kiegyenlítetten játszik, valószínűleg jó hangszeren; az apró piszkok inkább csak a közeli mikrofonozás miatt jönnek át. A szuszogásának módja enyhe orrsövényferdülésre és férfi játékosra utal.
A theorba-játékos hihetetlen élmény, egy hangja többet ér mint mondjuk annak az X lantosnak az egész lemeze, akinek felvételét elsőként ismertettem. A csembalista viszont szétzúzza az egészet, és az ő hangszere nem egy igazán jólsikerült darab, egy olcsó Taskin-kópiának tűnik, a játékos continuózása pedig Richard Egarr-éra emlékeztet, akit pedig nagyon nem kedvelek.

V/b

Talán érdemes megvenni, mindjárt kiderül, ki volt a szerző, de nem valószínű, hogy a darab ott van már a polcodon....

V/c

Composer: François Couperin [1668-1733]
Pieces de violes
Performers: Paolo Pandolfo viola da gamba - Amélie Chemin viola da gamba - Thomas Boysen theorbo & baroque guitar - Markus Hünninger harpsichord
Label: Glossa





****************

VI/a

Bach János Passió, zárókórus, a kórusban szólamonként egy énekessel, talán a zenekarban is egyszeres a Besetzung. Nem mernék állást foglalni a koncepció helyességének ügyében pro vagy kontra, de tudom, hogy J. Rifkin, aki elkezdte ezt a bizarrnak tűnő divatot, halálosan meg van győződve igazáról. Jómagam elvből elvetettem egészen addig, míg Lipcsében részt nem vettem egy ilyen előadásban, és azóta másként nem kívánom játszani, hallgatni, annyira meggyőzőnek tűnt. Itt kevésbé meggyőző, bár nagyon jól képzett énekesek éneklik, de úgy tűnik a hangképzésük alapján, hogy nem a szászországi lutheránus kórusiskolákban nőttek fel, ugyan kiejtésük alapján talán "igazi" németek. A zenekar pedig, ha német, akkor jobb mint sok neves német ún. barokk együttes, ezt a tételt pedig kifejezetten szépen, érzékenyen, jó ízléssel adják elő. A tételt a felvételen egy orgona-szám követi, nem tudom, hogyan került ide, egy korál-feldolgozás, icipicit bizonytalan, nem eléggé stabil, kicsit döcögős előadásban. Az orgona-betét után pedig korálozás (itt már nagy kórus, talán a "gyülekezet"), tehát vsz. egy lipcsei nagypénteki istentisztelet rekonstrukciójáról van szó.
A felvételnek szép az akusztikai környezete, viszont a vágások nagyon rosszak, hallhatóak.

VI/b
Ha az előadás többi része is ilyen jó, akkor mindenképpen érdemes végighallgatni a felvételt!

VI/c
Composer: Johann Sebastian Bach [1685-1750]
Johannes Passion BWV 245
Performers: Various soloists - Dunedin Consort & Players - John Butt organ & direction - Chorales: University of Glasgow Chapel Choir
Label: Linn Records

**************

VII/a
Trombita-fanfár után angol egyházi zene, beazonosíthatatlan angol szöveggel (Hymn?), nagyjából 16. sz. vége, Purcell előtt legalább egy jó generáció, vagy kettő, akár Tye is lehetne, tehát még korábbi, de szerintem nem ő, Tye ennél gazdagabb és jobb a formaérzéke. Elég sok minden lehet, nem is kell, hogy a legnagyobbak közül való legyen, bőven eléggé élvezhető. Ebből a fajta zenéből K-Európában kevés részünk volt, annyira távol áll az ismerősebb német tradícióktól... Éppen ezért tényleg nem kell, nem szabad összehasonlítani a kontinensen működött kollégákkal. A zene relatív kvalitásait (egy képzeletbeli, ennél nagyobb zenéhez képest) körülbelül az Allegri-Palestrina különbséggel lehet visszaadni. A kóruskultúra, amelyet ez a kórus is képvisel, néhány évtizede ismert errefelé is, nekem sok év után kezd kissé unalmassá válni, de elfogadom, hogy ilyen zenéhez ez való talán. Mindenesetre, édesen, simogatóan szól a kórus, csak több szöveget és kevesebb magánhangzót, átéltebb, odaadóbb előadást, több deklamációt kívánnék, de nem biztos, hogy igazam van.

VII/b
Ha ilyesmire vágysz, vedd meg, én már kinőttem belőle.

VII/c
Componisten: Thomas Morley [1557/58-1602] - Thomas Tomkins [1572-1656] - Thomas Weelkes [1576-1623] - Henry Purcell [1659-1695]
Titel: English Royal Funeral Music
Vox Luminis - Lionel Meunier directie     [NB. tehát francia együttes!!!]

A meghallgatható részlet: Purcell 'Funeral March' (trombita-fanfár) és Morley: 'The first
dirge Anthem'


 ******************

VIII/a
Angol nyelvű recitativo és áriák néhány hegedű és basso continuó közreműködésével. Az elején teljesen zavarbaejtő, leginkább Haendelre gondolna az ember, aztán egy pillanatban már inkább Haydnra. Vagy talán J.Chr. Bach??? Valami nagyon átmeneti, eldöntetlen stílusú dolog. Mindegy is, elég béna darab, az előadás pedig szánalmas, az énekes műkedvelő szinten van, a hangszeresek szintúgy, a csembalót pedig elfelejtették behangolni.

VIII/b
Ne vedd meg!

VIII/c
Composer: William Hayes [1708-1777]
Works: Six Cantatas [1748] - Orpheus & Euridice [1735]
Performers: Various soloists - The SCB Hayes Players - Anthony Rooley direction
Label: Glossa

1 comment:

  1. Tetszik a 'cd nem ajánló oldal'. Cd-t én sem vásárolok már, de ajándékba még úgy gondolom, adható; ha az illető nem is a cd-t hallgatja, de mint ajánlás, egy szép tokban, olyan lehet, mint egy szép csokoládébonbon :)Szóval ha nem is találjuk meg -időben - a legmegfelelőbb cd-t, az is sokat segíthet, ha kiszelektáljuk, mi az, amit semmiképpen sem :) És van ebben egy kis fanyar humor, cd-nem ajánló :) szerintem nagy szükség van az oldalra ;)

    ReplyDelete